A DIFFERENT BLACK

Egy másféle fekete

Pallavi Majumder képzőművész, aki Kalkuttából (India) érkezett hozzánk. Jelenleg harmadéves DLA hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában. Pallavi már számos országos és nemzetközi kiállításon és workshopon mutatta be munkáit. 2019 februárjában a Slade School of Fine Art, UCL meghívta őt a londoni nemzetközi szimpóziumára és kiállítására.

Legújabb munkáiban Pallavi egyre inkább az olyan érzelmi állapotokra koncentrál, melyekre (még) nincs szavunk, amiket nem vagyunk képesek mások számára is érthető módon kifejezni. Ezeket ő „abszurd érzelmeknek” nevezi, amelyek önmagunkba zárnak, elválasztanak másoktól, mint általában minden kommunikációképtelenség. Magyarországra érkezése óta készült munkáiban nagyon látványosan mutatkozik meg egy nagyszabású átalakulás. Szívesen kísérletezik, gyakran tör ki a kétdimenziós festmények korlátai közül, hogy a teret is elfoglalja. Néhány munkáját kiterjesztett festménynek is lehetne nevezni, hiszen a motívumok, a vizuális elemek kitörnek a kép síkjából, hogy még erősebben megragadják a néző figyelmét.

Kifejező eszköztárának szélesedése mellett ugyanakkor munkáiban megfigyelhető egy szinte aszketikus redukció is, ami az elmélyedés irányába hat. Fekete-fehér alkotásaiban lehetetlen nem észrevenni a hagyományos indiai szín-tobzódás ellentétét. Pallavi Majumdernek védjegye lett a fekete szín – nem technikai, hanem egy mélyebb, szimbolikus értelemben. Ahogy ő maga fogalmazott:

„A feketére általában komor színként tekintenek, ami a gyász és a veszteség fájdalmát tükrözi, engem azonban a lehető legnagyobb örömmel és megelégedéssel tölt el. Kiprovokálja és befolyásolja a színekben való gondolkodás dialektikáját. Vagyis a színek hiánya révén munkáim a színek fontosságát is leszögezik. … Ezzel a kiállítással körüljárom az érző, érzelmekkel, tapasztalatokkal és emlékekkel rendelkező entitások tér- és időbeli létét, viszonylagosságukat ezen a médiumon keresztül, amiben a fekete jelenti az őskáoszt – nem a színek végét, hanem a kezdetüket, egy újonnan alkotott világ kezdetét. Ennek a médiumnak a segítségével jobban tudok a mondanivalóra, a kifejezendő tartalomra koncentrálni. Az ember néha úgy érzi, hogy minél többet mond, annál kevesebb tere marad a nézőnek a szabad értelmezésre. Ennek a redukciónak a révén nagyobb szabadságot kívánok adni a közönségnek, hogy az általam alkotott képeket saját kedvük szerint „színezhessék ki”. Így [a redukció] segít a jelentés koncentrálásában, sűrítésében, ugyanakkor lehetőséget nyit a szélesebb körű interpretációra.”