Kovács Zoltán 2018-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Az egyetemen a mesterei Kő Pál, Gálhidy Péter és Sallai Géza voltak.

Ebből az időszakból kerül bemutatásra a kiállításon néhány munka, amelyek a mostani alkotásaival és formai gondolkodásával szoros kapcsoltban állnak. A jelenlegi és a diploma előtti munkássága között szeretne párhuzamot vonni ezzel a bemutatkozással.

„A kiállítás címének választásakor fontos szempont volt egy olyan szókép megalkotása, amely a kiállított munkákra jellemző, továbbá összegző hatással bír. Így került a választás a geometria és képzőművészet két alapvető kifejezési eszközére, az élre és a vonalra.

Az alkotási folyamat egyik legfontosabb részének a makettozást tartom. Egy forma létrejövetelének kezdetén nem készítek rajzokat, vázlatokat, hanem közvetlen anyagban oldom meg a formai és aránybeli problémákat. Ez a fajta konstruktív gondolkodásmód visszavezethető a gyermekkorom kedvenc játékaira: a pálcikás- és fakockás építőjátékokra. Az egyetemi tanulmányaim elején sok formavázlatot készítettem fapálcákból. Ezek az építmények átgondolt, de mégis játékos tér-, forma alkotási kísérletek. Vannak esetek, amikor a friss makettet is kész, önálló szoborként kezelem, és azt megtartom eredeti anyagában. Amellett sok alkalommal átforgatom más matériába is, azt vizsgálva, hogy hogyan változik a forma más anyagban, mint például bronzban, adott esetben. Mindkét esetre láthatunk példát: a más anyagba átültetett szobrokra (a két fali plasztika, a 12 részre osztott, „gömbcikkelyekből” álló bronz kisplasztika) és a végleges formaként kezelt balsafa makettre is.

A kiállítás rendezésekor, az adott teret két része osztottam és más-más tematikával ruháztam fel.

A külső teremben elhelyezkedő munkák válogatásánál az volt a célom, hogy olyan alkotásokat helyezzek el egy térben, amelyek anyagaiban és megfogalmazásában eltérőek, mégis egységes képet alkotnak. Az itt elhelyezett munkák között láthatóak bronz direktöntvények, illetve aranyozott diófa és faragott márvány plasztika is. Ez az alkotási metódusomat tükrözi: nem az anyaghoz rendelem a formát, hanem a formához az anyagot. Ebből a gondolatból eredeztethető az itt látható művek anyagának változatossága.

A belső térben szeretném bemutatni azt a folyamatot, ahogy a szoborvázlaton kikísérletezett plasztikai arány és tömeg megkapja végleges formáját és anyagát. Látható az a metódust, ahogy a kigondolt forma anyagban és térben átalakul, formálódik az alkotói folyamat során.

Ebben a teremben kiállított munkák közül kettő formájában azonos, a harmadik viszont azok egyik variációja.

Két fontos momentumát szeretném megmutatni, kifejezni szobrászati munkámnak. Azt a konstruktív alkotási módszert, melynek minden egyes lépcsőfoka (az első struktúrai vázlattól kezdve egészen a bronz plasztikáig) átgondolt és kulcs fontosságú. Illetve azt a felvetést, hogy a kialakított, létrehozott forma, hogyan módosulhat különböző, eltérő anyagok felhasználásával.

E két fő gondolat mentén képzelek el egy olyan művészeti tevékenységet, amely folyamatosan mozgásban van és változik.”